E heti hírlevelünkben azt vizsgáljuk, hogy mi okozta az euró leértékelődését az idei évben és milyen helyzetbe került az Európai Központi Bank (EKB).

Érdemes nagy vonalakban megvizsgálnunk, milyen folyamatok alakították az eurózóna kereskedelmi mérlegét az elmúlt időszakban. Az európai gazdaság úgy működött, hogy olcsó bekerülési költséggel (energia, nyersanyag) állított elő magas hozzáadott értékű termékeket. Ez a struktúra ahhoz vezetett, hogy a világpiacon folyamatos és stabil nettó kereslet alakult ki a közös valuta iránt. Ezt az egyensúlyi állapotot borította fel kezdetben a koronavírus járvány és az arra adott monetáris politikai válasz – a pénznyomtatás és mennyiségi lazítás. A fenti lépések az USA-hoz hasonlóan az eurózónában is a likviditás bőségét és ezáltal  a kereslet túlfűtését eredményezték. Eddig a pontig az amerikai és európai út nem tért el egymástól. A monetáris politika megoldása a fenti helyzet kezelésére: kamatemelés, mennyiségi szigorítás.

Az orosz-ukrán háború kitörésével azonban Európa merőben más helyzetbe került. Ettől a ponttól kezdve egy olyan külső sokkal találta szemben magát az EU, ami a gazdasági modell strukturális alapjait borította fel. Az elszálló energia árak miatt felborult az eurózóna kereskedelmi mérlege.

Robin Brooks

A fenti folyamat egyrészt hozzájárult az euró leértékelődéséhez, másrészt olyan választás elé állította az EKB-t, aminek meghozatala kedvezőtlen következményekkel is jár:

• Deviza védelme: Kamatemelés és központi bank mérlegének csökkentése. A szigorítás viszont növekedési áldozattal járna, a recesszió bekövetkeztének valószínűségét növelné.
• Privát szektor védelme: Relatíve laza monetáris kondíciók fenntartása, ami által a strukturális törésekből fakadó gazdasági lassulás mérsékelhető. Ez a lépés viszont az euró további leértékelődését támogatja.

Az EKB a szeptemberi kamatdöntéskor egyensúlyozva ugyan, de inkább a második opció mellett tette le a voksát. Bár végrehajtott egy 75 bázispontos alapkamat emelést, viszont nem esett szó mennyiségi szigorításról. A koronavírus válság alatt a piacra öntött 2000 milliárd EUR likviditást egyelőre nem kezdte el leépíteni a jegybank.

Ez az a nagyon jelentős különbség, ami külön pályára állította a jegybankokat, ezzel párhuzamosan pedig az USD-t és EUR-t. Eddig a pontig az EKB úgy tűnt késve, de követi a FED szigorú monetáris politikáját.  Látványosan ez volt az a pont, amikor az EURUSD árfolyama tartósan letörte a paritás szintjét.

Véleményünk szerint ez a fajta különbség a monetáris politikában továbbra is fennmaradhat. Az EKB ki fog tartani az általa kijelölt út mellett – akár az euró leértékelődése árán is, de igyekszik a gazdasági lassulást mérsékelni.

Hosszú távon a gazdasági struktúraváltás illetve az energiaárak drasztikus esése nyújthatna megoldást a helyzetre, ami csökkentené a nyomást a kereskedelmi mérlegben, ezáltal nagyobb mozgásteret biztosíthatna az Európai Központi Banknak.